Idő: 2 óra 30 perc4 adagkb. 560 kcal / adag (becsült)kb. 48 g fehérje / adag
Az osso buco a milánói konyha klasszikusa: lassan, bor és zöldségek mellett párolt borjúszár, amelynek a velős csont a legfinomabb része. A friss gremolata (petrezselyem, citromhéj, fokhagyma) üde ellenpontot ad a gazdag szószhoz. A párolás hosszú, de nem igényel különösebb munkát.
A borjúszeleteket sóval, borssal fűszerezzük, a szélét több helyen bevagdossuk, hogy sütés közben ne húzódjon össze. Lisztben megforgatjuk, a felesleget leveregetjük.
Egy nagy, vastag falú lábasban vajat és olajat hevítünk, a szeleteket mindkét oldalon 3-4 percig aranybarnára sütjük, majd kivesszük.
A lábasba tesszük a hagymát, sárgarépát és zellert, és 5-6 percig, közepes lángon puhára pároljuk. Hozzáadjuk a fokhagymát, 1 percig pirítjuk.
Hozzáöntjük a bort, és a lábas aljáról a fakanállal felkaparjuk a sült részeket. Hagyjuk a felére forrni, majd belekeverjük a paradicsompürét és a babérlevelet.
A szeleteket visszatesszük (egymás mellé, nem egymásra), felöntjük az alaplével, hogy majdnem ellepje. Fedő alatt, 160 °C-os sütőben vagy kis lángon 1,5-2 órán át pároljuk, amíg a hús szinte leválik a csontról.
A gremolatához a petrezselymet finomra vágjuk, elkeverjük a citromhéjjal és az áttört fokhagymával.
Tálaláskor a szafrányos milánói rizottóval vagy polentával kínáljuk, a szószt a szeletekre merjük, és megszórjuk a gremolatával.
A Receptnaptár saját receptje. A kalória és a fehérje becsült érték.
Tippek
A szeleteket kösd át konyhai zsineggel, hogy ne essenek szét.
A velőt kis kanállal vagy késsel kikaparhatod, és a rizottóra kenheted.
Másnapra még ízesebb lesz, felmelegítve.
Vadasan, tarhonyával, vagy burgonyapürével is kiváló.
Gyakori kérdések
Mivel helyettesíthető a borjúszár?
Marhaszárral, de az hosszabb párolást igényel (2,5-3 óra), vagy sertésszárral.