Idő: 2 óra 45 perc (ebből munka kb. 30 perc)4 adagkb. 520 kcal / adag (becsült)kb. 42 g fehérje / adag
Az ossobuco a milánói konyha emblematikus étele: lassan, fehérborban és zöldségeken párolt borjúszár, amelynek csontja közepén a puha velő a legjobb falat. A gremolata, vagyis a citromhéjas-fokhagymás-petrezselymes keverék, frissességet visz a gazdag szószba. Ünnepi alkalmakra való, de a munka kevés, csak idő kell hozzá.
A hússzeletek szélén lévő hártyát 2-3 helyen bevágjuk, hogy sütés közben ne húzódjanak fel. Sózzuk, borsozzuk, és lisztbe forgatjuk.
Egy nagy, vastag falú edényben a vaj felét az olajjal felhevítjük, és a szeleteket oldalanként 3-4 perc alatt aranybarnára sütjük; kivesszük.
Az edénybe tesszük a maradék vajat, a hagymát, a répát és a zellert, és közepes lángon 8 percig pároljuk.
Hozzáadjuk a paradicsompürét, felöntjük a borral, és a felére forraljuk, majd az alaplével és a babérlevéllel összeforrjuk.
A húst visszatesszük a szószba (a csontvelős rész felfelé), lefedjük, és 160 °C-os (légkeveréssel 140 °C) sütőben vagy kis lángon 1 óra 45 percig – 2 órán át pároljuk, amíg a hús a csonttól szinte leválik.
A gremolata hozzávalóit összekeverjük, tálaláskor a húsra szórjuk. Hagyományosan sáfrányos rizottóval (risotto alla milanese) tálaljuk.
A Receptnaptár saját receptje. A kalória és a fehérje becsült érték.
Tippek
A szeletek vastagsága számít: legalább 4 cm legyen, különben a hús szétesik, mielőtt megpuhul.
A gremolatát mindig tálaláskor szórd a húsra, ne főzd bele: a friss citromhéj frissessége enélkül elveszik.
A hús másnapra még ízesebb; hűtőben 3 napig eltartható, kis lángon melegítsd át.
Gyakori kérdések
Mivel tálaljuk?
Hagyományosan sáfrányos milánói rizottóval, de polentával vagy burgonyapürével is kiváló.
Borjú nélkül?
Marhaszárból is elkészíthető, de akkor 3-3,5 óráig kell párolni.