A csípős-savanyú leves (suan la tang) a szecsuáni és pekingi konyha kedvelt étele: a fehér bors csípősége és az ecet savassága egyensúlyban áll, a gomba, a tofu és a tojásszálak pedig tartalmassá teszik. Nátha idején hagyományosan melegítő levesként isszák.
Az alaplevet lábasban felforraljuk, hozzáadjuk a gombát, bambuszrügyet és (ha használunk) a húst, és kis lángon 8–10 percig főzzük.
Hozzáadjuk a tofut, a szójaszószt, az ecetet és a borsot, és még 3–4 percig főzzük.
A keményítős vizet felkeverjük, és kevergetve beleöntjük a levesbe; 1–2 percig főzzük, amíg besűrűsödik.
A lángot minimálisra vesszük, és a felvert tojást vékony sugárban, a leves felszínén körkörösen kevergetve belecsorgatjuk, hogy finom szálak keletkezzenek.
Levesszük a tűzről, szezámolajjal ízesítjük, és ízlés szerint további ecettel, borssal kiigazítjuk (savanyú és csípős legyen).
Újhagymával és korianderrel szórva, forrón tálaljuk.
A Receptnaptár saját receptje. A kalória és a fehérje becsült érték.
Tippek
A csípősséget fehér borssal, a savanyúságot ecettel szabályozd; ez a leves lelke.
A tojást nagyon kicsi lángon, vékony sugárban önts bele.
A fekete fagomba (mu-err) ropogós állagot ad; szárítva kapható.
Hűtőben 3 napig eláll.
Gyakori kérdések
Fekete ecet vagy rizsecet?
A hagyományos a kínai fekete ecet (Chinkiang), de rizsecettel is jó.